Holmi 1989-2014

Decline and Fall; „Londoni Mindenszentek…”; Farkasok órája; Hogyelérjek a napsütötte sávig. Nehéz ma elképzelni olyan antológiát,nemcsak az elmúlt negyedszázad, de az egész magyar líra történetéből,amelyben ezek a versek ne kapnának helyet. A Holmi méltán lehet büszkerá, hogy közölhette őket – és még csak az 1989 októberében indultfolyóirat ötödik számánál tartunk. A szerkesztőségnek kezdettől fogvaalapelve volt, hogy generációktól, irányzatoktól és pártállástól, sőt azéppen aktuális kánontól is függetlenül, az általa – olykor belső vitákeredőjeként – legvonzóbbnak ítélt minőség alapján válasszon szerzőket,elsősorban a mai magyar irodalom legjavából, de keresve – és hamegtalálva, akkor „futtatva” is – az új tehetségeket, és alkalmatkínálva a könyvkiadás által egyre kevésbé támogatott versfordítóihagyomány folytatására is.Az alapítók közül Réz Pál és Domokos Mátyás régi és kiterjedtkapcsolatainak köszönhetően sok irodalomtörténeti dokumentum,íróasztalfiókban lappangó írás és számos levél is megjelent. Így Bibó,Déry, Illyés, Jékely, Kosztolányi, Móricz, Nemes Nagy, Németh László,Ottlik, Pilinszky, Szentkuthy, Szerb Antal, Vas István, Weöres Sándor isposztumusz szerzői lettek a Holminak. Itt publikálta a legtöbb újversét Kántor Péter, Lator László, Orbán Ottó, Petri György, RábaGyörgy, Rakovszky Zsuzsa, legtöbb novelláját Mándy Iván, szépprózát,esszét vegyesen Szabó Magda, itt debütált szépíróként az akkor 76 évesVajda Miklós, s vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy Gábor Miklós és SzántóPiroska írónak is elsőrangú. Kezdő szerzőnek a Holmiban megjelenni azirodalmi nagykorúvá válást jelentette. Több mint 40 000 oldal – ebbőlkínál bőséges, de a szerkesztőket még így is sok fájdalmas lemondásrakényszerítő válogatást az a három kötet, amelyek közül az elsőt mosttartja kezében az olvasó.